6. Fejezet- Kómában van...

 

<Niall szemszöge>

...És ezt én okoztam. Én. Egy hatalmas nagy barom, aki a kaja miatt veszélybe hozza egy ember egészségi állapotát, sőt, ne adja a jó Isten, az életét is. Ezen gondolkodtam, miközben a kórházban vártunk. Újra és újra átgondoltam a történteket. Egy hang zökkentett ki a gondolatmenetemből:

- Önök Ms. Calder hozzátartozói?

- Igen-mondta hüppögve Danielle.

- De mondja már, mi van vele?- kérdezte egyre idegesebben Zayn, miközben Harry és Louis lefagyva álltak ott mellette.

- Ms. Caldert sikerült megmenteni, de kómában van.

- Te jó Isten! Meddig?- kérdezte Liam, miközben Dan-t vígasztalta.

- Ezt nem lehet tudni. Napok, hetek, hónapok, évek, vagy akár soha-Danielle ekkor hangos zokogásban tört ki. Louis és Harry falfehéren, szinte ugyanúgy, mozdulatlanul álltak. Félelmetes volt. Zayn ultra-sápadtan rogyott az egyik székre, de nem ájult el. Liam volt a legerősebb. Neki csak egy árva könnycsepp folyt végig az arcán, amit gyorsan le is törölt. 

- Be lehet menni hozzá?-kérdezte Liam.

- Nem. Még nem teljesen stabil az állapota, úgyhogy csak holnap lehet megláogatni. Addig menjenek haza, pihenjék ki maguat, egyenek, stb, és holnap jöjjenek be. Ja, és még valami. Egyszerre csak egy ember mehet be hozzá, de holnap amint beérnek, keressenek meg. Viszlát.

- Viszlát.-morogtuk egyszerre. Visszamentünk a házba, Dan pedig ott aludt nálunk.

 

<Eleanor szemszöge>

*1 hét múlva*

 

 

Klór szagot éreztem. Ki akartam nyitni a szemem, de nem volt erőm. A mellkasom, a bal lábam, a bal kezem, a jobb csuklóm, a nyakam, a fejem, egyszerűen mindenem fájt. Majd egy hangot hallottam. Vagyis többet.

- Igen, menjen. De csak egy.-majd egy ajtó nyitást-csukást. 

- Szia Picúr!- hallottam Zaynie hangját-Remélem hamarosan felébredsz. Tudod, mi mindannyian itt vagyunk, és várunk haza. Én is, Danielle is, Lou is, Hazza is, Liam is, és Apukád meg Anyukád is hiányol. Jajj, kicsi Eleanor-simogatta meg az arcom-. Miért kellett az után a majom után ugranod? Akkor nem lennél itt.-még egy csomót beszélt, elmesélte, hogy mi volt a napokban. Majd megint hangot hallottam

- Lejárt a látogatási idő, és vizsgálatra kell vinnem.

- Rendben doktornő, megyek. Szia Picúr! Gyógyulj meg.

 

<Zayn szemszöge>

 

- Nemár haver, mi is be akartunk menni.-siránkozott Hazza.

- Majd holnap-adtam rövid választ. Haza indultunk. Mindenki nagyon csöndben van mióta ez a dolog történt. Lou nem röhögtet minket, Hazza nem perverzkedik a lányokkal, Niall sem eszik... Asszem egész héten ha egyszer láttam enni, akkor is csak egy almát. Szerintem magát hibáztatja. Van alapja, de nem kéne büntetni magát, mert ő ilyen. Ha kaját lát, nincs megállás. 

 

<El szemszöge> *másnap*

 

Kinyitottam a szemem, senki nem volt ott. A függöny el volt húzva. Ez egy kórház. És ha magamra nézek, szinte az egész testem gipszben van. Ebből elég. Az EKG-t leszedtem magamról, de ez erre valami sivító hangot adott ki. Gyorsan bejött az orvos, erre magamra raktam a kis korongokklat, és becsuktam a szemem.

- Vége.-kiment az orvos, majd hallottam hogy valakihez beszél- Sajnálom, nem tudtam többet tenni.

- Nem, az nem lehet!-kiabált Zaynie, majd szinte feltépte az ajtót és mellém lépett-Nem halhattál meg!-Felnyitottam a szemem, de előtte vigyorogni kezdtem, majd miután nyitva volt a szemem, halkan, hogy senki ne hallja nevetni, erre Zayn is elkezdte, de ő már hangosabban

- Mit röhögsz Zayn, meghalt Eleanor!- lépett be Niall-Eleanor!!!!-futott hozzám, és megölelt-Sajnálom, sajnálom,sajnálom!!! 

- Hát maga?!-mondta nevetve az orvos.

- Hát, az úgy volt, hogy tegnap hallottam, hogy Zaynie beszél hozzám-erre Zaynó meglepetten rám nézett-, és fel akartam kelni, de nem volt erőm.. Utána ma reggel kinyitottam a szemem, és ki akartam innen menni, és idegesített ez a csipogó hang, ami az EKG ból jön. És leszedtem, de akkor ilyen visítozásba kezdett, és visszaraktam, de nem hagyta abba, és lecsuktam a szemem, de akkor azt hallottam, hogy azt mondja, hogy meghaltam, és Zaynó berontott, és ő is mondta hogy nem halhattam meg, és kinyitottam vigyorogva a szemem, és elkezdtem halkan nevetni, és innen már tudja.

- Hát te nem vagy normális!! És hallottál engem? Hogy ismerted föl a hangom?-Zayn

- Először is: gyere ide- odahajolt, mire én összeborzoltam a haját, mire sikított egyet, és a többiek (akik bekászálódtam mesélésem közepedte) röhögni kezdtek- ezt a "nem normális" jelzőért. Másodszor: A te hangodat 10000000000 közül is felismerném, mert az uncsitesóm vagy.

- Örülök, hogy meggyógyultál.-ölelt meg Lou.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Oldal: 6. Fejezet
One Directon Blogge - © 2008 - 2026 - one-direction-blogge.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat